INTERJÚ: Jakubecz Lilivel - VL36 Játékossal 
Hogyan és mikor találkoztál először a rögbivel?
J.L.: 6 éves körül lehettem amikor Gyolcsos Ferenc eljött az iskolánkba és belevitt a rögbi izgalmakkal teli világába.
Miért pont ezt a sportágat választottad?
J.L.: Ebbe szerettem bele, egy olyan sport, ahol végre olyan vadóc lehettem, mint amilyen valójában voltam.
Melyik poszton játszol, és miért érzed magad ott a legjobban?
J.L.: Alapvetően a posztom változó, mivel mindenhol tudok jól teljesíteni, azonban egyre jobban kezdem megkedvelni a pillér szerepet, mert ott ki tud teljesedni az erőm.
Melyik csapathoz vagy leigazolva?
J.L.: A Fehérvár Rugby Clubhoz vagyok leigazolva.
Mi volt eddig a legemlékezetesebb mérkőzésed vagy pillanatod a rugbyben?
J.L.: Minden bizonnyal az a pillanat, amikor az Ukrajna-Magyarország mérkőzésen megszólalt a meccs végét jelző sípszó, ami a bronzérmet jelentette számunkra.
Mit adott neked emberileg ez a sport?
J.L.: Rengeteg alázatot, soha véget nem érő szorgalmat és megtörhetetlen kitartást.
Mi az az erősséged a pályán, ami szerinted igazán jellemző rád?
J.L.: Fizikálisan masszív vagyok, illetve erősek a fogásaim.
Min dolgozol jelenleg a legtöbbet játékosként?
J.L.: Szeretném saját magamat profi női rögbis szintjére hozni mind fejben, mind fizikailag.
Van-e példaképed a rögbiben (vagy a sporton kívül), és miért?
J.L.: Rettentően nehéz csak egyet megemlíteni, tekintve, hogy aktívan követem majdnem minden nagyobb 7's csapat munkásságát. Azonban jelenleg Stacey Waaka-t (Új Zéland) nevezném meg. Az ő kitartása, akarata, keménysége és őszinte szeretete a sport iránt nagyon példaértékű.
Milyen céljaid vannak a jelenlegi szezonra?
J.L.: Mindenképpen azt mondanám, hogy teljes erőbedobással edzeni és játszani a meccseken, hogy jól szerepelhessek az Európa Bajnokságon és feljuthassunk a Championshipbe.
Hol látod magad 3–5 év múlva a rögbiben?
J.L.: Minden reményem és elvárásom szerint külföldön akár Angliában, akár Amerikában, mint fél profi vagy profi rögbi játékos.
Mit jelent számodra a csapat, amelyben játszol?
J.L.: A Fehérvárnak örökké egy kedves helye lesz a szívemben, mert az a nevelő klubbom és ma nem lennék az, aki, ha akkoriban nem ott játszom. Az Esztergom pedig egy igen erős ugródeszka számomra, egy lehetőség, hogy mindig jobb legyek saját magamnál, még ha ez lehetetlennek érződik sokszor.
Hogyan készülsz fel egy meccsre mentálisan?
J.L.: Motiváló szövegű zenék hallgatása. Mielőtt felfutunk a pályára veszek mindig egy nagyon mély levegőt és hosszasan kifújom, ezzel megnyugtatom magam és tudatom magammal, hogy készen állok.
Mi motivál akkor is, amikor nehéz vagy fárasztó az edzés?
J.L.: Az, hogy nap, mint nap jobb akarok lenni, bizonyítani akarok magamnak és a csapattársaimnak is.
Mivel foglalkozol a rögbi mellett (tanulás, munka, hobbi)?
J.L.: Sokat tanulok, hogy külföldre juthassak egyetemre, illetve hobbiként rengeteget olvasok, könyvet írok, videójátékozom és mind emellett még a kézműves dolgokat is nagyon imádom.
Mit csinálsz legszívesebben a pályán kívül?
J.L.: A párommal, barátaimmal és a családom töltök időt.
Ha három szóval kellene jellemezned magad, mik lennének azok?
J.L.: Kitartás, szorgalom, őszinteség.
Mi volt a legnagyobb kihívás, amivel eddig szembe kellett nézned sportolóként?
J.L.: Saját magam. Mindig sokkal nehezebb megfelelni magamnak, mint másoknak.
Mit üzensz azoknak a lányoknak, akik gondolkodnak azon, hogy kipróbálják a rögbit?
J.L.: Soha ne féljetek hibázni. Merjetek önmagatok lenni mert, erről szól ez a sport!
Mit szeretnél, mit lássanak benned a szurkolók, amikor a pályán játszol?
J.L.: Egy olyan játékost, akivel még ők sem szívesen állnának szemben a pályán.
Köszönjük az interjút Lili !
