„A vékony alkatom ellenére is hatalmas erő rejlik bennem” 
INTERJÚ: Keresztesi Hannával - VL36 Játékossal 
Hogyan és mikor találkoztál először a rögbivel?
K.H.: Először 8 évvel ezelőtt, testnevelés órán találkoztam a rögbivel.
Miért pont ezt a sportágat választottad?
K.H.: Én ezelőtt judóztam, ami egyéni sport és ki szerettem volna próbálni magamat csapatsportban is, úgy érzem ebben tudtam teljesen kiteljesedni.
Melyik poszton játszol, és miért érzed magad ott a legjobban?
K.H.: Tolongás játékos vagyok, azon belül pillér, azért szeretem, mert ott igazán meg tudom mutatni, hogy vékony alkatom ellenére van bennem erő.
Melyik csapathoz vagy leigazolva?
K.H.: Esztergomi Vitézek a kedves csapatom, ahova le vagyok igazolva.
Mi volt eddig a legemlékezetesebb mérkőzésed vagy pillanatod a rugbyben?
K.H.: Tavalyi Európa bajnokság utolsó bronz meccsét biztosan mondanám, még úgy is óriási élmény volt, hogy én akkor sérült voltam. Ami nekem még emlékezetes volt 2023-ban Budapesten az ukránok elleni meccsünk
Mit adott neked emberileg ez a sport?
K.H.: Megtanította, hogy veszíteni is tudni kell és azt is büszkén kell vállalni azt, hogy valaki mindig ott áll melletted, akire számíthatsz, legyen az a pályán vagy a magánéletben és az alázatot.
Mi az az erősséged a pályán, ami szerinted igazán jellemző rád?
K.H.: Szerintem nagyon biztos fogásaim vannak.
Min dolgozol jelenleg a legtöbbet játékosként?
K.H.: Szeretnék teljesen visszajönni a sérülésemből és újra 100%-ot beletenni az összes edzésbe, meccsbe.
Van-e példaképed a rögbiben (vagy a sporton kívül), és miért?
K.H.: Jorja Miller-t és Stacy Waaka-t mondanám példaképnek.
Milyen céljaid vannak a jelenlegi szezonra?
K.H.: Az a célom, hogy fejlesszem a sebességem és, hogy minél többet legyek fent a pályán.
Hol látod magad 3–5 év múlva a rögbiben?
K.H.: Reménykedem benne, hogy a sok munka meg fogja hozni a gyümölcsét és már egy magasabb szinten fogunk játszani.
Mit jelent számodra a csapat, amelyben játszol?
K.H.: Nagyon hálás vagyok a csapatomnak, ha ők nem lennének, akkor nem tartanánk ott, ahol tartunk. Örülök, hogy mindig összetartunk bármi is történjen. Ők a második családom.
Hogyan készülsz fel egy meccsre mentálisan?
K.H.: Meccs előtt átpörgetem a fejemben azokat a szituációkat, amiket fogok csinálni a pályán (jó fogások, támadások) és ezeket próbálom vizualizálni, mert tudom, hogy megtudom csinálni.
Mi motivál akkor is, amikor nehéz vagy fárasztó az edzés?
K.H.: Az, hogy először magamnak kell bizonyítanom, hogy megtudom csinálni, utána a többieknek.
Mivel foglalkozol a rögbi mellett (tanulás, munka, hobbi)?
K.H.: Jelenleg Lakberendezőnek tanulok, és mellette dolgozom.
Mit csinálsz legszívesebben a pályán kívül?
K.H.: Barátaimmal és a családommal próbálok minőségi időt tölteni.
Ha három szóval kellene jellemezned magad, mik lennének azok?
K.H.: Türelmes, kitartó, erős.
Mi volt a legnagyobb kihívás, amivel eddig szembe kellett nézned sportolóként?
K.H.: A rengeteg áldozat, amit a sport miatt meg kell hozni az életben.
Mit üzensz azoknak a lányoknak, akik gondolkodnak azon, hogy kipróbálják a rögbit?
K.H.: Ha szeretnének egy igazán jó közösséghez tartozni, várjuk őket sok szeretettel. Itt mindenki megtalálja a helyét a pályán és a csapatban is.
Mit szeretnél, mit lássanak benned a szurkolók, amikor a pályán játszol?
K.H.: Szeretném, ha látnák rajtam az elszántságot és azt, hogy mindent megtettem azért, hogy megnyerjük a meccset, és azt, hogy élvezem csinálni azt, amit csinálok.
Köszönjük az interjút Hanna !
