INTERJÚ: Szűcs Bogival - VL36 Játékossal 
Hogyan és mikor találkoztál először a rugbyvel?
Sz.B.: 11 éves voltam, amikor először találkoztam a rugbyvel. A nővérem mutatta meg ezt a sportágat, és vele mentem le egy edzésre Esztergomba. Már az első alkalommal magával ragadott a játék keménysége és izgalmassága, de leginkább az a közösség, ami körülvette a csapatot.
Miért pont ezt a sportágat választottad?
Sz.B.: Gyerekkoromban rengeteg sportágat kipróbáltam, az úszástól kezdve a ritmikus sportgimnasztikán át egészen a vízilabdáig. A rugby azonban valami egészen mást adott: a családias légkört, az összetartást és azt a különlegességet, amit kevés sportágban lehet megtapasztalni. Ez az, ami igazán a szívemhez nőtt.
Melyik poszton játszol, és miért érzed magad ott a legjobban?
Sz.B.: Jelenleg a 9-es poszton játszom, ahol leginkább ki tudom használni a gyorsaságomat és a leleményességemet. Korábban sarkazóként és szélsőként is játszottam, de ezen a poszton érzem magam igazán elememben.
Melyik csapathoz vagy leigazolva?
Sz.B.: Az Esztergomi Vitézek RAFC játékosa vagyok. Amióta rugbyzem, ebben a klubban játszom, és ez a csapat lett az otthonom a sporton belül.
Mi volt eddig a legemlékezetesebb mérkőzésed vagy pillanatod a rugbyben?
Sz.B.: Az egyik legemlékezetesebb pillanatom az volt, amikor először játszhattam együtt a testvéremmel a felnőtt csapatban. Különösen emlékezetessé tette, hogy meg is nyertük a mérkőzést, ráadásul végig nagy összhangban tudtunk játszani.
Mit adott neked emberileg ez a sport?
Sz.B.: A rugby magabiztosságot és kitartást adott, valamint megtanított csapatban gondolkodni és együtt dolgozni másokkal. Emberileg azonban a legtöbbet a barátságok és az élmények jelentik, amelyeket a sporton keresztül szereztem, és amelyek hosszú távon is meghatározóak számomra.
Mi az az erősséged a pályán, ami szerinted igazán jellemző rád?
Sz.B.: Az egyik legnagyobb erősségem a megfelelő döntéshozatal és a kommunikáció a pályán. Fontos számomra, hogy irányítsam a játékot, és segítsem a csapattársaimat a lehető legjobb megoldások megtalálásában.
Min dolgozol jelenleg a legtöbbet játékosként?
Sz.B.: Jelenleg a fizikumomon és a technikámon dolgozom a legtöbbet. Ezek olyan területek, amelyeket folyamatosan fejleszteni kell, és hosszú távon meghatározzák egy játékos teljesítményét.
Van-e példaképed a rugbyben (vagy a sporton kívül)?
Sz.B.: A példaképeim közé tartozik Portia Woodman, Ilona Maher és Ellie Kildunne, akik már meghatározó és ismert alakjai a rugby világának. A legfőbb és legfontosabb példaképem azonban Szűcs Kata, a nővérem, akinek köszönhetem, hogy megismerhettem ezt a sportot. Ő az, aki a mai napig motivál és inspirál.
Milyen céljaid vannak a jelenlegi szezonra?
Sz.B.: Számomra elsősorban a csapatsiker a legfontosabb, hiszen az eredményeken együtt osztozunk. Emellett szeretném fejleszteni a gyorsaságomat és a fizikai erőkifejtésemet, hogy ezzel még több játéklehetőséghez juthassak.
Hol látod magad 3–5 év múlva a rugbyben?
Sz.B.: 3–5 év múlva szeretném magam egy stabilabb, meghatározóbb játékosként látni, aki folyamatosan fejlődik, és egyre nagyobb szerepet tud vállalni a csapat sikereiben. Célom, hogy minél magasabb szinten bizonyíthassak, és kihozzam magamból a maximumot.
Mit jelent számodra a csapat, amelyben játszol?
Sz.B.: A csapat számomra sokkal több, mint edzőtársak összessége. Egy közösség, ahol együtt éljük meg a sikereket, az örömöt, de ugyanúgy a nehéz pillanatokat és a csalódásokat is, számíthatunk egymásra a pályán és azon kívül is.
Hogyan készülsz fel egy meccsre mentálisan?
Sz.B.: Igyekszem fejben átgondolni a feladataimat, a játékszituációkat, és arra koncentrálni, hogy magabiztosan lépjek pályára. Fontos számomra, hogy nyugodt maradjak, és teljesen a csapatra összpontosítsak. Ez azonban változó: van, amikor inkább egyedül készítem fel magam a mérkőzésre, máskor pedig a többiekkel együtt, zenére hangolódva, jó hangulatban várjuk a kezdést.
Mi motivál akkor is, amikor nehéz vagy fárasztó az edzés?
Sz.B.: A közös cél elérése és az, hogy hozzá tudjak tenni valamit egy ilyen nagy egészhez. Felelősségemnek érzem, hogy a csapat érdekében minden tőlem telhetőt megtegyek. Emellett az az érzés is motivál, amikor látom és érzem a saját fejlődésemet.
Mivel foglalkozol a rugby mellett?
Sz.B.: A rugby mellett egy Közgazdasági Technikumban tanulok, amelyből még másfél évem van hátra. Amikor lehetőségem adódik rá, hostess munkákat vállalok, emellett a sütés a hobbim és az egyik kedvenc kikapcsolódási formám.
Mit csinálsz legszívesebben a pályán kívül?
Sz.B.: A pályán kívül legszívesebben a családommal és a barátaimmal töltöm az időmet. Nagyon fontos számomra a feltöltődés és a kikapcsolódás, amiben a sütés is nagy szerepet játszik, mert megnyugtat és örömet okoz.
Ha három szóval kellene jellemezned magad, mik lennének azok?
Sz.B.: Kitartó, Felelősségteljes, Megbízható.
Mi volt a legnagyobb kihívás, amivel eddig szembe kellett nézned sportolóként?
Sz.B.: A legnagyobb kihívást számomra az jelenti, hogy folyamatosan fejlődjek, és megfeleljek a rugby fizikai és mentális elvárásainak, miközben az iskolát és a magánéletet is egyensúlyban tartom. Ezek a kihívások azonban erősebbé tettek játékosként és emberileg is.
Mit üzensz azoknak a lányoknak, akik gondolkodnak azon, hogy kipróbálják a rugbyt?
Sz.B.: Azt üzenném nekik, hogy merjenek belevágni, és ne féljenek kipróbálni magukat. A rugby nemcsak egy sport, hanem egy befogadó, összetartó közösség, ahol mindenki megtalálhatja a helyét, bármekkora is az a fizikai hely, amit elfoglal.
Mit szeretnél, mit lássanak benned a szurkolók, amikor a pályán játszol?
Sz.B.: Azt szeretném, ha a szurkolók egy olyan játékost látnának bennem, aki mindig szívvel-lélekkel küzd, megbízható a pályán és mindent megtesz a közös sikerért.
Köszönjük az interjút Bogi !
