INTERJÚ: MAJDANICS LAURÁVAL - VL36 Játékossal 

Hogyan és mikor találkoztál először a rugbyvel?
M.L.: Egy barátom bátyja rögbizett és lejöttünk kipróbálni a sportot, ami egyből megfogott, ennek már 12 éve.
Miért pont ezt a sportágat választottad?
M.L.:A rögbi előtt judoztam, az egy magányosabb műfaj. Tetszett, hogy csapatban dolgozhatunk és a pályán kívül is barátok vagyunk.
Melyik poszton játszol, és miért érzed magad ott a legjobban?
M.L.: Centerként játszom a legtöbbet, de a tizes és kilences posztokon is szeretek játszani.
Centerként szeretek áttörni vagy a csapattársaimnak előkészíteni helyzeteket.
Melyik csapathoz vagy leigazolva?
M.L.: Az Esztergomi Vitézekhez vagyok leigazolva.
Mi volt eddig a legemlékezetesebb mérkőzésed vagy pillanatod a rugbyben?
M.L.: Egyértelműen az, amikor a tavalyi évben a magyar női rögbi történelmének első bronzérmét szereztük meg az Európa Bajnokságon Trophy szinten a meccs utolsó másodperceiben.
Mit adott neked emberileg ez a sport?
M.L.: Valamit, ami a szenvedélyem lehet. Tiszteletet és alázatot, hogy sose becsüljük alá az ellenfelünket. A legfontosabb pedig a bajtársiasság, hogy egymásért küzdjünk a pályán.
Mi az az erősséged a pályán, ami szerinted igazán jellemző rád?
M.L.: Azt gondolom, jó helyzetfelismerő képességem a pályán, szeretek helyzeteket csinálni a csapattársaimnak vagy cselezni. A pályán erő és robbanékonyság jellemez leginkább.
Min dolgozol jelenleg a legtöbbet játékosként?
M.L.: Az állóképességemen, de minden képességemet igyekszem mégjobban fejleszteni.
Van-e példaképed a rögbiben (vagy a sporton kívül), és miért?
M.L.: Portia Woodman az egyik legnagyobb név a női rögbiben, jó lenne olyan megállíthatatlannak lenni, mint ő.
Milyen céljaid vannak a jelenlegi szezonra?
M.L.: A saját csapatommal,az Esztergomi Vitézekkel a magyar bajnoki cím megszerzése veretlenül.
A VL36-tal a cseh top bajnokságban a 3. helynél jobb helyezés elérése, ezzel felkészülve az Európa Bajnokságra.
Az idei év legnagyobb célja szerintem mindannyiunk számára, hogy 1-2. helyezést érjünk el a válogatottal az EB-n.
Hol látod magad 3–5 év múlva a rögbiben?
M.L.: Remélem még játékosként lehetek jelen a rögbiben.
Mit jelent számodra a csapat, amelyben játszol?
M.L.: Szerencsésnek érzem magam, hogy ennyi tehetséges játékossal játszhatok együtt. Nálunk mindig jó a hangulat, barátok vagyunk pályán belül és kívül is.
Hogyan készülsz fel egy meccsre mentálisan?
M.L.: Igyekszem lenyugtatni magam és arra gondolni, hogy mit fogok csinálni a pályán. Szerencsére a kezdőrúgással az izgulás is elmúlik.
Mi motivál akkor is, amikor nehéz vagy fárasztó az edzés?
M.L.: Hogy ez is minket szolgál és csak jobbak leszünk tőle, még akkor is, ha fáj vagy fáradtak vagyunk.
Mivel foglalkozol a rögbi mellett (tanulás, munka, hobbi)?
M.L.: A rögbi és a munka teszi ki minden időmet, így hobbikra nem sok idő van, de ha nem vagyok túl fáradt olvasok, legozom.
Mit csinálsz legszívesebben a pályán kívül?
M.L.: Legszívesebben utazással töltöm az időmet, ha van rá mód.
Ha három szóval kellene jellemezned magad, mik lennének azok?
M.L.: Céltudatos, magabiztos, segítőkész.
Mi volt a legnagyobb kihívás, amivel eddig szembe kellett nézned sportolóként?
M.L.: A nagyobb sérülések mindig nehezek. Nehéz 6-7 hónapos rehabilitáció után a visszatérés a játékba, ilyenkor félek, hogy mi lesz, ha már sose fog úgy működni a sérült rész. A pálya széléről drukkolni a csapatomnak, anélkül, hogy segíteni tudnék.
Mit üzensz azoknak a lányoknak, akik gondolkodnak azon, hogy kipróbálják a rögbit?
M.L.: Mindenképp tegyék meg, itt barátokra, egy második családra talál az ember. Ebben a sportban határozottan le lehet vezetni a feszültséget, ami nem utolsó szempont.
Mit szeretnél, mit lássanak benned a szurkolók, amikor a pályán játszol?
M.L.: Legyen élvezhető nézni a játékomat.
Köszönjük az interjút Laura !
Hamarosan érkezünk a többi játékosunkkal is, kövessétek oldalainkat !
