INTERJÚ: HORVÁTH KITTIVEL - VL36 Játékossal 
Hogyan és mikor találkoztál először a rögbivel?
H.K.: 2017-ben találkoztam először a rögbivel egy iskolák közötti touchrugby tornán. Akkor a fiú osztálytársaimmal egy csapatban versenyeztem és a torna után Dugó elhívott a csapathoz, ahol kipróbálhattam és ott ragadtam.
Miért pont ezt a sportágat választottad?
H.K.: Sokkal ügyesebbnek éreztem magam ebben a sportban, mint a kézilabdában. Imádom a kontaktot, sikerélményem volt benne.
Melyik poszton játszol, és miért érzed magad ott a legjobban?
H.K.: Center vagy tizes poszton játszok, de a tizest érzem igazán magaménak. Szeretem irányítani a csapatot, illetve ott látok a legjobban a pályán.
Melyik csapathoz vagy leigazolva?
H.K.: Kecskeméthez vagyok leigazolva, illetve a csapatunk pesti részét eddzük és irányítjuk 3-4-en.
Mi volt eddig a legemlékezetesebb mérkőzésed vagy pillanatod a rögbiben?
H.K.: Nehéz legszebb pillanatot választanom, mivel már annyi minden történt a pályán. Talán az EB 3. hely lenne az, de általában minden mérkőzésen ki tudok emelni emlékezetes pillanatot.
Mit adott neked emberileg ez a sport?
H.K.: Szerintem sokkal kitartóbb lettem, illetve az életem alappillérévé vált. Nincs olyan nap, hogy ne foglalkoznék valamilyen szinten a rögbivel.
Mi az az erősséged a pályán, ami szerinted igazán jellemző rád?
H.K.: Úgy gondolom, hogy most már mondhatom azt, hogy tapasztalt vagyok és talán elég jól látom a helyzeteket a pályán, de nyilván mindig van hova fejlődni.
Min dolgozol jelenleg a legtöbbet játékosként?
H.K.: Fizikailag az állóképességemen igyekszem dolgozni most a legtöbbet, illetve mentálisan próbálok sokkal tudatosabb lenni, hogy testileg-lelkileg segíthessem a csapatomat.
Van-e példaképed a rögbyben (vagy a sporton kívül), és miért?
H.K.: A legnagyobb példaképeim a családtagjaim és a csapattársaim, mivel sosem adják fel. Igyekszem én is eszerint dolgozni.
Milyen céljaid vannak a jelenlegi szezonra?
H.K.: Mondanám azt, hogy az EB-re úgy igazán "kész" szeretnék lenni testileg és lelkileg, de nem gondolom, hogy ezt bármikor érezni fogom. Bele fogok adni mindent az tuti.
Mit jelent számodra a csapat, amelyben játszol?
H.K.: Ők azok, akikért megéri folyamatosan tanulni és dolgozni. Velük sírok és nevetek, bármit megtennék értük.
Hogyan készülsz fel egy meccsre mentálisan?
H.K.: Nagyon sokat készülök a mérkőzésekre fejben. Már előtte nap tudatosítom magamban, hogy mi a dolgom és mi az, amiben jó vagyok. Mérkőzések előtt közvetlen vizualizálom a fogásokat és a cseleket.
Mi motivál akkor is, amikor nehéz vagy fárasztó az edzés?
H.K.: Hogy mindjárt vége. 
Mivel foglalkozol a rögbi mellett (tanulás, munka, hobbi)?
H.K.: Egyetemi hallgató vagyok az EKKE-n, tanári és edzői szakon. A gyakorlatom miatt most egy pesti technikumban tevékenykedem, emellett rögbi edzéseket tartok az utánpótlás korú lányoknak válogatott szinten, illetve délutánonként a klubomnál is.
Mit csinálsz legszívesebben a pályán kívül?
H.K.: Nincs túl sok szabadidőm, de nagyon szeretek olvasni, illetve elmélkedni mindenféle aktuális dolgon. Tudom, hogy fura.
Ha három szóval kellene jellemezned magad, mik lennének azok?
H.K.: Problémamegoldó, gondoskodó, bolond.
Mi volt a legnagyobb kihívás, amivel eddig szembe kellett nézned sportolóként?
H.K.: Volt három térdműtétem körülbelül 2 éven belül. Mire végre végeztem a rehabbal, azonnal kezdhettem újra. A műtétek nélkül nem tudnék segíteni azokon, akik ugyanezen végigmennek/végigmentek, így hálás vagyok ezekért a kihívásokért is.
Mit üzensz azoknak a lányoknak, akik gondolkodnak azon, hogy kipróbálják a rögbit?
H.K.: Én azt vallom, hogy egyszer mindenki beleszeret ebbe a sportágba, csak valakinek egy fellángolás, viszont van olyan, aki többé sose szeret ki belőle.
Mit szeretnél, mit lássanak benned a szurkolók, amikor a pályán játszol?
H.K.: Szeretném, hogy azt lássák, hogy mindent megteszek a csapatért.
Köszönjük az interjút Kitti! 
Hamarosan érkezünk a többi játékosunkkal is, kövessétek oldalainkat!
