INTERJÚ: SZŰCS KATÁVAL - VL36 Játékossal
Hogyan és mikor találkoztál először a rögbivel?
Sz.K.: 2017-ben, 16 évesen találkoztam először a rögbivel. Régebb óta már amerikai fociztam, és a két sport hasonlósága miatt éreztem, hogy érdemes kipróbálnom.
Miért pont ezt a sportágat választottad?
Sz.K.: Az amerikai fociban mindig az ütközéseket szerettem a legjobban, és amikor megismertem a rögbit, ugyanezt az intenzitást és keménységet találtam meg benne. Rögtön éreztem, hogy ebben a sportban is igazán otthon tudok lenni.
Melyik poszton játszol, és miért érzed magad ott a legjobban?
Sz.K.: Tolongásban pillér vagyok, korábban – és néha most is – szélsőként játszottam. Pillérként érzem igazán, hogy a legjobban hozzáadok a csapathoz, fizikálisan és mentálisan is.
Melyik csapathoz vagy leigazolva?
Sz.K.: Az Esztergomi Vitézek RAFC csapatához.
Mi volt eddig a legemlékezetesebb mérkőzésed vagy pillanatod a rögbiben?
Sz.K.: A 2025-ös Európa-bajnokság bronzmérkőzése. Az egész út, ami addig vezetett, és maga a meccs is örökre megmarad bennem.
Mit adott neked emberileg ez a sport?
Sz.K.: Megtanított felelősséget vállalni egymásért, kitartani akkor is, amikor nehéz, és elfogadni, hogy egy csapatban mindenki munkája ugyanolyan fontos a közös sikerhez.
Mi az az erősséged a pályán, ami szerinted igazán jellemző rád?
Sz.K.: Az ütközések és a védekezés. Szeretek keményen, következetesen dolgozni a csapatért.
Min dolgozol jelenleg a legtöbbet játékosként?
Sz.K.: A folyamatos fejlődésen, hogy egyre magasabb szinten tudjak helytállni erősebb, keményebb ellenfelek ellen.
Van-e példaképed a rögbiben (vagy a sporton kívül), és miért
Sz.K.: Inkább a közvetlen környezetemből inspirálódom: azokból a csapattársakból, akik akkor is dolgoznak, amikor nehéz.
Milyen céljaid vannak a jelenlegi szezonra?
Sz.K.: Mindenképp az Európa-bajnokságon a lehető legelőkelőbb helyezést elérni.
Hol látod magad 3–5 év múlva a rögbiben?
Sz.K.: Sokkal magasabb szinten, keményebb csapatok ellen játszva, a Championshipben és akár nemzetközi szinten, a világ különböző pontjain.
Mit jelent számodra a csapat, amelyben játszol?
Sz.K.:Egy nagy családot, ahol mindenki hozzátesz a közös célhoz, és ahol számíthatunk egymásra a pályán és azon kívül is.
Hogyan készülsz fel egy meccsre mentálisan?
Sz.K.: Csendesen, fókuszáltan. Tudom, mi a feladatom, és arra koncentrálok, hogy azt 110%-osan elvégezzem.
Mi motivál akkor is, amikor nehéz vagy fárasztó az edzés?
Sz.K.: Az, hogy tudom: nem csak magamért dolgozom, hanem a csapatért is. Mindenki beleteszi a munkát, és ez húz előre.
Mivel foglalkozol a rögbi mellett (tanulás, munka, hobbi)?
Sz.K.: Teljes állásban dolgozom.
Mit csinálsz legszívesebben a pályán kívül?
Sz.K.: Szeretek a kutyáimmal lenni, illetve különböző programokat csinálni, ami segít kikapcsolódni.
Ha három szóval kellene jellemezned magad, mik lennének azok?
Sz.K.: Kitartás, keménység, maximalizmus.
Mi volt a legnagyobb kihívás, amivel eddig szembe kellett nézned sportolóként?
Sz.K.: A sérülések. Volt lábfej- és kulcscsontműtétem, illetve egy Európa-bajnokságon eltört az ujjam meccs közben. Akkor azt hittük, csak kiugrott, visszaraktuk, és végigjátszottam a meccset a dánok ellen. Másnap derült ki, hogy eltört, és műtéttel, dróttal kellett rögzíteni.
Mit üzensz azoknak a lányoknak, akik gondolkodnak azon, hogy kipróbálják a rögbit?
Sz.K.: Próbálják ki, mert bele fognak szeretni a sport szépségébe. A nehéz pillanatokban pedig mindig ott lesznek a csapattársak, akik segítenek túllendülni rajta.
Mit szeretnél, mit lássanak benned a szurkolók, amikor a pályán játszol?
Sz.K.: Egy olyan játékost, aki mindig mindent belead, és soha nem adja fel.
Köszönjük az interjút Kata!
Hamarosan érkezünk a többi játékosunkkal is, kövessétek oldalainkat !
